Magyar szerkezettár

ó/fel

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ fel

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

fel

föl

I. hsz

1. felül v. magas(abb)an levő helyre. fel az emeletre; fel a polcra. | valaminek a teteje irányába(n). hegynek fel. | ▸ fel és alá fel és le fel s alá járkál.

2. a vízfolyással ellenkező irányban. fel a tiszán.

3. északi irányba(n). pesttől fel vácig.

4. vidékhez képest vmely nagyobb városba, kül. a fővárosba. fel pestre.

5. zene a magasabb hangok felé. fel a c-ig.

6. értékrendben, rangsorban vmely magasabb fokon levőhöz, ill. levőig. fel a minisztériumig.

7. nép fenn. | ▸ fel van valamivel | ▸ mire fel? | ▸ arra erre fel

8. (msz-szerűen) <tevékenységre buzdító felszólításként.> munkára fel! | ▸ fel valamivel! ▸ fel a fejjel! ▸ fel a kezekkel!

II. ik

1. magasabban levő helyre, annak irányába. felszáll, feltekint, felküld. | északi irányba(n). felutazik [borsodba]. | vmely központi v. rangban magasabb helyre. felterjeszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felsegít.

2. úgy, hogy valakinek, valaminek alsó része felülre kerül(jön) v. függőleges helyzetéből vízszintesbe fordul(jon), borul(jon). feldől, felrúg.

3. rögzítve valamin v. valamire. felvarr, feljegyez.

4. kiemelkedést, domborulatot, térbeli növekedést előidézve. feldagad, felhizlal. | egy halomba, csoportba gyűlve, gyűjtve. felgyülemlik, felhalmoz.

5. mennyiségi növekedést, fokozódást elérve v. előidézve. felgyorsul, felfűt.

6. úgy, hogy valaki, valami érzékelhetővé, láthatóvá, ill. ismertté, tudottá válik. felbukkan, felfedez.

7. éber állapotba, öntudatra jutva, ill. ezt előidézve. felriaszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felcsenget.

8. indulatos lelkiállapotba jutva, ill. ezt előidézve. felháborodik, felbőszít.

9. rést, nyílást előidézve. felhasad; felkarcol. | valaminek merevebb, tömörebb eredeti állapotát megbontva, meglazítva. felenged [a fagy]; fellazít.

10. valakit, valamit (teljesen, bőségesen) fölszerelve, ellátva valamivel. felruház, felhatalmaz.

11. <egyetlen mozzanatból álló cselekvés, történés megnevezésében, ill. vmely cselekvés, történés kezdő mozzanatának kif-ére.> felsír, felvillan.

12. <cselekvés, folyamat beteljesülésének, befejeződésének kif-ére.> felvirrad, felsorol. | <annak kif-ére, hogy vmely cselekvés, folyamat befejeződésekor valami elfogy, eltűnik, ill. hogy a cselekvés valaminek (rendsz. szennyeződésnek) az eltüntetésére irányul.> felszárad, felmos.

13. <egyéb jelentésmódosító szerepekben.> felköszönt, felügyel, felolvas.

14. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> fel-feldob.

[←felé ‘fölé’←föl¹ ]

____________________

I. ksz <m-ok, ill. mellérendelt v. párhuzamos m-részek kapcsolására; a kapcsolt, ill. a kiemelt szó után.>

1. <annak kif-ére, hogy két v. több személy, dolog valamiben egyezik v. összefügg, ill. vmely megállapítás két v. több személyre, dologra egyaránt vonatkozik.> itt van a fia is és a menye is; nem rád gondolt, de nem is palira. | <magától értetődő előzményhez kapcsolódva.> ma már én is másképp látom. | <alá- és fölérendelt m-ok tartalmi összefüggésének kif-ére.> ha elmész, én is veled megyek.

2. < (le)fokozást jelentő szó után v. ilyen m-ban.> egy hétig vagy kettőig is; nem szólt, még csak nem is intett. | <hasonlításban.> a hónál is fehérebb. | <alá- és fölérendelt viszonyban levő m-ok tartalmi összefüggésének kif-re.> azonkívül, hogy lusta, még szemtelen is.

3. <ellentétként szembeállított dolgok összefüggésének kif-ére.> nem sok, de nem is kevés. | <ellentétes névm-ok, hsz-k összekapcsolására, pontosan meg nem határozott dolgok összefüggésének kif-ére.> itt is, ott is. | <állítás és tagadás kapcsolására, a cselekvés, történés igen kis mértékének kif-ére.> hiszi is, nem is. | ▸ fel is út, le is út | <alá- és fölérendelt viszonyú m-ok tartalmi szembeállítására.> ha az jó volt, legyen jó ez is!

4. <következtető, következményt, olykor fokozást v. lefokozást is jelentő m kapcsolására.> hívták, s el is ment; annyit ivott, hogy maga is megsokallta.

5. ▸ ha is ha lassan is, de haladunk. | ▸ ha mindjárt is | <a bár, ámbár ksz-val v. akár-, bár- előtagú névm-okkal, hsz-kkal együtt.> bárhogy erőlködik is, nem bírja.

II. hsz

1. <kijelentés, felszólítás, tiltás nyomósítására, fokozására.> ne is törődj vele! | ▸ annál is inkább annyival is inkább | rég irod <a sem, se tagadószó v. tagadó névm, hsz után, tagadás, tiltás nyomósítására.> rá sem is nézett.

2. <sorrendre, értékrendre utaló hsz-k nyomósítására.> először is ...; végül is ...

3. <óhajtó v. felkiáltó m nyomósítására.> de jó is volna!; az ördögbe is! | gúny <tagadó értelmű állító m nyomósítására.> tudod is te! | <tagadó értelmű kérdő m nyomósítására.> mit is tehetnék mást?!

4. <kérdő m-ban, bizonytalanság érzékeltetésére.> hogy is hívják?

5. <szemrehányást, megrovást tartalmazó kérdésben.> hogy is felejthetted el?!

6. hiv v. sajtó <von névm v. von hsz után olyan összetett m mellékm-ában, amely mellérendelt m-okkal is kifejezhető.> a vita már majdnem eldőlt, amikor is [= és v. de ekkor] közbeszólt valaki.

[↔és ]

____________________

út

1. a szárazföldi közlekedés számára épített, nagyjában egyenletes szélességű sáv. ▸ járt út ▸ elzárja az utat valami elől ▸ megtisztítja az utat valami számára ▸ utat tör | <nagyobb, forgalmas utcák nevében.> rákóczi út. | ▸ fel is út, le is út

2. az a vonal, pálya, amelyen valaki, valami halad(ni szokott). szárazföldi, vízi, légi út; a lövedék útja; ▸ szabad az út ▸ útban van ▸ valakinek az útját keresztezi

3. menés, járás, utazás. fél órai út; ▸ útban van

4. valaminek folyamata, lefolyása. a sors, a történelem útja; ▸ valaminek az útja el van zárva

5. cselekvés, viselkedés irányvonala, módja. a bűn, az igazság útja; helyes, helytelen úton jár; rossz útra visz, csábít valakit. | vmely cél felé haladó törekvés, folyamat iránya, módja. a boldogulás, a gyógyulás útja.

6. tervszerű eljárás, módszer. célravezető út; törvényes úton. | a gyakorlatban alkalmazott tudományos, műszaki eljárás. vegyi úton.

7. lehetőség valaminek elérésére, megoldására. utat(-módot) keres, talál valamire; új ut(ak)at nyit. ▸ kiadja valakinek az útját

[fgr]

____________________

I. hsz

1. lent(ebb) levő helyre. le a völgybe. | ▸ fel, le le, fel

2. folyó folyása irányában. le a tiszán.

3. déli irányba(n).

4. a központtól távolabbi helyre, ill. alsó(bb) szervhez. le vidékre.

5. zene a mélyebb hangok felé. le a g-ig.

6. a legalsó fokon v. rangban levőhöz v. levőig. le a közkatonáig.

7. ker biz levonva. 2 százalék le.

8. <felszólításként:> végy v. vegyetek le, ill. tégy v. tegyetek le valamit! ▸ le a kalapot a kalappal! | (isz-szerűen) ▸ le valakivel, valamivel le az árulókkal!

II. ik

1. lent levő helyre, annak irányába. lekiált. | folyó folyása irányában. leevez. | déli irányba(n). | vmely alárendelt helyre, szervhez. | <jelentéstömörítő igékben.> lesegít.

2. úgy, hogy valami eltűnik róla, különválik tőle. lekopik.